Erdélyben az első cserkészcsapat 1911-ben alakult meg Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban. A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket. A csapatok újjászervezésére csak 1922–23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után. Az 1922–23-as tanévben a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Római Katolikus Főgimnáziumban indult újra az erdélyi magyar cserkészet. 1929 a teljes megújulás éve, megtartják a háború utáni első országos kongresszust, sor kerül Bukarestben a második országos nagytáborra. 1940–44 között az észak-erdélyi cserkészet a Magyar Cserkészszövetség keretei között tevékenykedett, de erdélyi sajátosságait megőrizte. A második világháború befejezése után a megszilárduló egyeduralmi rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel. Cserkészvezetők tízei és százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunkatelepeket. 1990 februárjában két nap eltéréssel Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar cserkészcsapat, létrejönnek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok próbaőrsei. Csíkszeredában országos szervezet létrehozását határozta el a lelkes csoport. Gyergyószárhegyen 1990. május 15–24. között tartották a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, megfogalmazták a működési szabályzatot, megválasztották a RMCSSZ első országos elnökségét, majd megtartották első vezetőképzőjüket. 1992-ben Kommandón, később Sepsibesenyőn szervezte meg a szövetség saját vezetőképző táborait. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint ezer cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen, az RMCSSZ megalakulásának 5 éves évfordulóján. Ebből az alkalomból kerül sor a szárhegyi parkban egy kopjafa felállítására. Ekkor a szövetség 4000 cserkészből, öregcserkészből, roverből, kiscserkészből és csaknem 200 felnőtt vezetőből és segédvezetőből állt. Egymás után alakultak meg a csapatok Erdély különböző részeiben. Több cserkész-rendezvényből hagyományt teremtettek, ilyenek például a szamosújvári rovásírásverseny, illetve a nagybányai regős napok. 2002 februárjától a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagszervezetét alkotják a cserkészek. A 2004-es év folyamán alapító tagjai lettek a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének. /Salló Emőke cserkészvezető, az RMCSSZ külügyi bizottságának médiareferense: 15 év az ifjúság nevelésében. A Romániai Magyar Cserkészszövetség rövid története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./
2005. április 13.
Sepsibesenyőn a református templom nagyon rossz állapotban van, ázik a fala. Berszán Tibor megyebíró, egyben az eklézsia gondnoka elmondta, 120 lelkes a református közösség, kevesen vannak. Külső segítségre van szükség, a templom fenntartására és egy pap fizetésére ez a kis gyülekezet nem képes. Sepsibesenyő a szomszédos Eresztevénnyel alkot egy egyházközséget. Fel kellene rázni az önbizalmát vesztett faluközösséget. Amióta a lelkész elment, nincs ifjúsági élet. Senki nem vállalja az ifjúsági vezető szerepet. A nagy kiterjedésű Besenyő tó jövőt jósol az idegenforgalomnak. Régészeti leletek is vannak. Itt született Szotyori Nagy Gyula altábornagy, hadtestparancsnok, ő vonult be Erdély felszabadításakor Sepsiszentgyörgyre. Az apja Besenyőn volt pap. A Nagy família sírjai az iskolatábor kertjében vannak. A helynévtáblát több alkalommal leszerelték. Nem tűrik, hogy a Padureni felirat alatt ott álljon: Sepsibesenyő. /Kisgyörgy Zoltán: Besenyőn nem repül a sült galamb. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./
2007. február 2.
A megyei tanácstól támogatásként kapott 20 000 új lejből megkezdték Sepsibesenyő műemlék templomának mentését. A templomot azért nyilvánították műemlékké, mert az északi és a nyugati oldalfalon középkori freskómaradványokra találtak. Még ma sem végérvényesen eldöntött, vajon nem maradhattak-e meg részletek az egykori Szent László-képsorból is. /(Kgy. Z.): Tatarozzák a sepsibesenyői műemlék templomot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./
2007. február 9.
Van esélye kommandói és bodzakrasznai táborok visszaszerzésére a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak, mivel első fokon pert nyertek a bérlőkkel szemben. Jelenleg a nemrégiben visszaszerzett uzonkafürdői és a sepsibesenyői, illetve a zabolai tábor fölött rendelkezik az igazgatóság. A táborokat több évvel ezelőtt a volt táborigazgatóság előnytelen szerződésekkel adta bérbe, anélkül, hogy közbeszerzési eljárással választotta volna ki a bérlőket. /Kovács Zsolt: Újabb két táborért harcolnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./
2007. március 31.
Megnőtt a háromszéki ifjúsági szervezetek pályázó kedve: míg tavaly húszan fordultak a megyei ifjúsági igazgatósághoz különféle tevékenységek támogatásáért, és ebből csak kettő volt falusi, idén már huszonnégy egyesület állt elő terveivel, közülük öt faluról. Tischler Ferenc intézményvezető szerint ez annak a jele, hogy 2006 folyamán beépült a köztudatba az igazgatóság léte. Felújították a besenyői tábort és felvetették nemzetközi szállásrendszerbe. /Demeter J. Ildikó: Megmozdult a fiatalság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 31./
2008. január 26.
Jánó Mihály művészettörténész legújabb könyvéről /Huszka József székelyföldi falképmásolatai/ úgy beszélt: lehetne ,,egy elképzelt és elmaradt kiállítás katalógusa”. Én optimista vagyok, remélem, az általa megálmodott tárlat nem marad el végképp. Huszka Józsefnek a középkori falképfestészet terén végzett értékmentése felmérhetetlen: az utókor az ő rajzaiból ismerheti meg, hogyan néztek ki belülről a templomok. Olyan színvonalú és történetileg is jelentős középkori falképeket tárt fel, amelyek teljesen ismeretlenek voltak, és gyakorlatilag Székelyföld középkori festészetének az üres lapjait írták be. Az általa feltárt templomi falfestmények nagy része már elpusztult, a templomokat átépítették. A meszelés alól az utóbbi években tárják fel a falképeket Kilyénben, Csíkmenaságon, Sepsikőröspatakon. A homoródszentmártoni templom elpusztult, az erdőfüleit újraépítették, a sepsibesenyőit lebontották, a maksait átépítették, de azért néhány megmaradt. 1882-ben talált meg hét templomban falképeket. Gyakorlatilag Európa az ő rajzaiból ismerhette meg, hogy milyen középkori festészet volt a történelmi Magyarország területén, így a Székelyföldön is. Az egyetlen sajátos magyar téma a középkori falfestészetben a Szent László-legenda. A középkori magyar művészeti emlékek az ország központi részén elpusztultak a török hódoltság idején. Székelyföldön és Felvidéken maradtak meg nagyobb számban Szent László-falképciklusok. /Váry O. Péter: Egy elképzelt és elmaradt kiállítás széljegyzetei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./
2008. október 30.
A kapcsolatépítés, a közös programok kidolgozása indíthat eredményes együttműködést az ifjúsági szervezetek között – ez volt a célja a Háromszéki Ifjúsági Tanács (Hárit) által szervezett ,,összerázó hétvégének”, amelyet Sepsibesenyőn tartottak. A találkozóra a Hárit tíz tagszervezete küldte el képviselőit. Gáj Nándor, a Hárit regionális alelnöke elmondta: elsősorban a vidéki ifjúsági szervezetek közötti együttműködés fellendítését tartják fontosnak, ezt szolgálják a mikroregionális találkozók is. Jövőre szabadegyetemet szeretnének létrehozni, november elején a tervezett Fiatal Tanácstagok Találkozóját kell lebonyolítaniuk. /Farcádi Botond: Együttműködő ifjúsági szervezetek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./
2009. április 30.
Dicsérték tevékenységét, de elbocsátották Tischler Ferencet, a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóság vezetőjét. Egy ellenőrző csoport nemrégiben megvizsgálta azt, hogy mire költötték az elmúlt évek költségvetését, és lenyűgözte őket a sepsibesenyői iskolai tábor, amelyet sikerült úgy feljavítani, hogy az ország legmodernebb létesítménye lett, számolt be Tischler. Az igazgató szerint a minisztériumi ellenőröket annyira lenyűgözte az, hogy az elmúlt két és fél évben egy addig ismeretlen intézményből működő intézményt hozott létre, hogy javaslatukra Monica Iacob- Ridzi sportminiszter célirányosan a besenyői tábornak 1 millió lejt utalt ki, amelynek felét idén, a másik részét pedig jövőben használhatják fel. /Kovács Zsolt: Megdicsérték és kirúgták Tischlert. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./
